A bánáti férfiing a 19. és 20. században a mindennapi és ünnepi viselet fontos része volt. Általában fehér lenvászonból vagy pamutból készült, egyszerű szabással, hogy kényelmes és tartós legyen. A bánáti ing elejére legtöbb esetben gombokkal, kapcsokkal vagy kötőkkel rögzítették az ingelőt, egyszerűen ráborult az ing felső részére. Mivel ez levehető, ezért variálható is volt az ing, viszont az ingelőt védték és tartóssá tették ezzel. 

Az ingelő mindennapi változata egyszerűbb, az ünnepi gazdagon hímzett, néha aranyszálakkal vagy finom rátétekkel is díszítettek voltak. Az előing rangot és társadalmi helyzetet jelezhetett: minél gazdagabb volt a díszítése, annál nagyobb tekintélyt sugallt a viselője. Az ingelő tehát egy praktikus, díszes és státuszszimbólumként használt kiegészítője volt a bánáti ingnek.