Nézzétek ezt a lelkes kis csapatot! Ilyen az, amikor a gyerekek csillogó szemmel, szájtátva szívják magukba a néprajzi ismereteket, a télzárással-tavaszvárással kapcsolatos hagyományokat, majd felnőtteket is meghazudtoló ügyességgel készítik el saját kiszebábukat.

Régen a tavaszváró, téltemető népszokás egy szalmával kitömött, népviseletbe öltöztetett baba vízbe dobása vagy elégetése volt - a baba szimbolizálta a betegséget, sötétséget, amit jelképesen elűztek, ezzel várták a tavaszt.

A tavaszváró kézműves foglalkozáson a gyerekek elkészítették a kiszebáb kicsinyített mását. A textilből készített fejet rákötötték a vesszőalapra, ezután a szoknya- vagy nadrágrészt és a kezeket kötötték a vesszőre. A kiszebáb öltözékét népi motívumokkal díszített szalaggal ékesítették, majd fonalból elkészítették a hajukat.

Ezután eljátszották, hogy annak idején hogyan is történt a kiszebabával történő vonulás; jelképesen a Maros vizébe dobták a nagy méretű bábot, ezzel elűzték a sötétséget és a betegséget. A hagyomány szerint ekkor kezdték meg a húsvét előtti böjtöt is, mely hamvazó szerdától nagyszombatig tart.

És ha már hagyomány, akkor népi ételkóstoló is járt a szorgos csapatnak: böjti ételként a grízmálé fogyott el percek alatt.